Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009

Lunéville-ben este olyan fáradt voltam, hogy biciklis ruhában feküdtem le és aludtam el. Aztán éjjel kettőkor felkeltem egy kis tisztálkodásra, átöltözésre, otthon ilyen esetben csak nagy ritkán tudok visszaaludni, itt nem volt ilyen problémám. Reggel azon kezdtem el gondolkodni, hogy mennyi is van még hátra, akárhogy számoltam, négy nap jött ki. Még nem gondolkodtam ezen, de most sehogy sem fért a fejembe, ennyi nap után, miként lehetséges, hogy még négy mindig van belőle. Veszélyes a gondolkozás. Egész nap ezen emésztettem magam, még tekerés közben az út túloldalán szellentő szamár is csak átmenetileg oldotta a hangulatomat. Aztán a nap végére már csak három maradt, és ez megnyugtatott. Nem tudtam, hogy ekkora különbség van a három és a négy között.
Tizenöt nap kerékpározás nem emberfeletti teljesítmény, 96 óra 52 perc 36 másodperc nettó menetidő és 1948,6 km esetén sem az. Az ember ennél sokkal többre is képes. Nemcsak kilométerekben és napokban mérve. De nem is hétköznapi teljesítmény. Aki végigcsinálta az tudja. Alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez (étkezés, szállás, tisztálkodás, időjárás, ízületi és egyéb fájdalmak, szúnyogok, ébresztő, indulunk, ma te vagy a napos), a csoport többi tagjához, vagyis növekszik a kiszolgáltatottság. (Valaki éppen ezt szereti.) Nemcsak a városok, a templomok, a táj, hanem minden nehézségnek a könnyű szívvel való elviselése is élmény lehet. Utólag mindenféleképpen, amit egy szóval összefoglalhatunk úgy is, hogy túléltük, de úgy is, hogy megéltük. Azért (is) indulunk útnak, hogy edződjön a test és a lélek. Ha ezt kibírjuk, akkor újraértékelhetjük korábbi problémáinkat. Vagy rádöbbenhetünk saját kicsiségünkre, függőségeinkre. A másokkal szembeni türelmetlenségünk kezelése mellett, a saját magunk hibáinak felfedezése, javítása, elfogadása is az út nyeresége lehet. Mondjuk a pánik leküzdése. Talán voltak olyanok a túrán, akiktől nem idegen ez a nézetrendszer.
Három hetes kirándulás látnivalóit, eseményeit nehéz röviden összefoglalni. Ha csak a meglátogatott templomokat , az érintett tájakat, megyéket, folyókat, városokat sorolnánk fel, az is oldalakat tenne ki. Az más kérdés, hogy mindezekből ki mennyit észlelt, mennyire tudott rá odafigyelni. Megint más kérdés, hogy mennyi minden mellett mentünk el anélkül, hogy egy pillantást vetettünk volna rá.
Mindenkinek más marad emlékezetes a túrából. Nekem most a donaueschingeni zápor jut eszembe este 10-kor 500 méterrel a cél előtt, a donauwörthi éjszakai tekerés és Bertoldsheim keresése, a Himnusz Trianonban, a 768 lépcső az ulmi katedrálisban, az éjszakai blogírás Regensburgban, Deuil-la-Barre-ban (sünök neszezése közben), a Hänn és a Loron házaspárok vendégszeretete Ehingenben és Meaux-ban, a száguldás lefelé a Vogézekből (azért felfelé is nagyon élveztem), a szúnyogok, a kialvatlanság, amikor azon gondolkodtam, volt-e már olyan eset, hogy valaki elaludt biciklizés közben, a megérkezés a Notre-Dame-hoz és a Champs-Élysées-n való kerekezés, a Duna forrásai, az ellenszél és a traktorok, Attila tábora, az elveszett és megkerült pen-drive, a művelt földek, a gótikus katedrálisok, a GPS javaslata: újratervezés, fordulj meg, ahol tudsz, a végtelen ideig ébredő Varga, a sírás és fogcsikorgatás, a töpörtyű, a hagyma, a szalonna, a bors, az alma, a pattogatott kukorica, a butterkeksz, a nutella és a hazaérkezés. Meg más egyéb is. Most még sok dolog jut az eszembe, de már ez is szűrt anyag, megrostálta az emlékezet. Később bizonyos szituációkban (mondjuk egy jövőbeli kerékpártúrán) felidéződhetnek olyan események, amelyek nem is tűnnek érdekesnek, de akkor jól lehet vele riogatni az éppen aktuális társaságot. Például mi mindenhez fogyaszthatunk tököt.
Rosszabbra számítottam. Régebben másként vártam az indulást. Most is hozott bizonyos megnyugvást, végre lehet kerékpározni és nem kell mással foglalkozni, de egy kicsit elkedvetlenített a három hét, hogy kevesebben jelentkeztek, mint vártam, talán pont az út hossza miatt. A napi távok elterelték a figyelmemet a végcélról, de Lunéville-ben ezt a kérdést is feltettem magamnak: minek megyek én Párizsba? Előzetesen sokkal inkább vonzott a Duna, de Passau, Regensburg, Colmar és Reims is (kár, hogy alig láttunk belőlük valamit), mint Párizs; nem hoztak lázba Párizs mindenki előtt ismert látnivalói. A telefonos szálláskeresés nehézségei (folyamatos visszautasítások, átirányítások „olcsó” diákszállók felé) miatt egyre negatívabb kép kezdett bennem kialakulni a nyugati emberről (korábban sem volt valami túl jó), pedig ugyanolyanok vagyunk, mindkettőnket csak a pénz érdekli; őket bevételi szempontból, engem meg a ki nem adás miatt. Félelmeimet aztán a tapasztalat elhessegette. Párizs ugyan tele volt turistával, de erre készültünk. Azért a két órás sorban állás Versailles-ban nehezen volt megemészthető. Homályosan történelmi zarándoklatnak fogtam fel a párizsi utat Trianon miatt, ez aztán a helyszínen megerősödött bennem: a Cotelle Galery-ben kaptam meg a választ, hogy miért jöttem Párizsba. Aztán magam is furcsállom, de az ott eltöltött 5 nap benyomásai alapján összességében kedvező kép alakult ki bennem a városról. Van ugyan kutyagumi itt-ott, de talán kevesebb a kéregető, mint Pesten, illegális utcai árusból biztos több van, meg rendőrből is, akik kergetik őket. Viszont egészen jól lehet közlekedni, bár elég sok a lámpa, de annak jelzéseit a helyiek csak tájékoztató jellegűnek veszik. (Velünk is megtörtént ilyesmi, érdeklődtek is a rendőrök.) A kerékpárosok megkapták a buszsávot. Pontosan és sűrűn járt a vonat, RER, metró, de túlzás lenne azt állítani, hogy átláttam a rendszert. Szóval tágasnak és élhetőnek találtam a francia fővárost, de bizonyos negyedekbe nem jutottam el, az ott élők elképzelhető, hogy más véleményen vannak. A nyugati emberről a fejemben élő képre is rácáfoltak a túra útvonala mellett lakók. Tizenöt helyen szálltunk meg, ebből 7 helyen semmit nem kellett fizetnünk, 4 helyen pedig csak jelképes összeget (1 euró fejenként). Petra Hänn reggelit hozott az ébredező csapatnak Ehingenben, nicht bezahlen szavakkal utasította el, hogy fizessünk érte. Nagyszerű érzés volt leülni Loronék mellé az asztalhoz, megosztani velük, ami nekünk volt, venni abból, amit ők kínáltak. A testvérvárosok, Donaueschingen és Deuil-la-Barre is kitettek magukért: fogadtak, szállást adtak, vendégül láttak. (Mi is kitettünk magukért, biciklivel mentünk hozzájuk.) A legjobb reggelinket minden bizonnyal Donaueschingenben fogyasztottuk el. Kellemesen csalódtam Párizsban és az emberekben.
Végül szólok azokhoz is, akik utunk nyomán, vagy egyéb indíttatásból arra adják a fejüket, hogy nyugati irányba kerékpározzanak nyáron: Készüljenek fel, hogy jobb lesz az utak minősége, több lesz a szembeszél, mint a hátszél, később kel és később nyugszik a nap, rengeteg bicikliút van, sokszor az út mindkét oldalán, de azt nem lehet tudni, hogy melyik mikor és hogyan ér véget, végül a bal felük jobban le fog barnulni, mint a jobb!

2009. augusztus 8., szombat

Háromnegyed egykor értük el az osztrák határt Salzburg környékén. Éjjel Zsombor és Ábel is besegített a vezetésben.

Újra itthon! Hatkor már Magyarország területén falnánk a kilométereket, ha a hegyeshalmi tankolás után nem rögtön egy baleset lassítaná az autópálya forgalmát.

Gutbrod tanár úr nincs valami jól, állunk egy órát Győr környékén egy OMV benzinkútnál (vígan kergetőzök patkányok és terjengő húgyszag közepette). Marci is rosszul lesz, az előbbi után nem is csodálkozom rajta.

Döcögve érünk Újpestre, ahol Ábel kiszáll.

Örülök a Naszálynak és a Börzsönynek. Fél tizenkettő órakor megérkezünk az iskola elé. A szülők három hét után örömmel ölelik magukhoz világvándor gyermekeiket.

2009. augusztus 7., péntek

Hatkor keltünk, nem kellett senkinek kétszer szólni. A reggeli egy kicsit ugyan elhúzódott, elköszöntünk a házigazdától, Deuil-la-Barre alpolgármesterétől, Dominique Petitpas-tól, negyed tízkor indultunk az N4-es úton. Gizitől is búcsút vettünk, ő délután repülővel hagyta el Franciaországot; később indult, hamarabb ért haza, mint mi. Vitry-le-François-ban álltunk meg először technikai szünetet tartani, aztán a Vogézek északi, alacsony vonulataiban ebédeltünk. Az ebéd csoki, keksz és egyéb édességek voltak, amiket még vendégül látóink adtak ajándékba. Nem bírtunk vele, annyi volt. A határ előtt tankoltunk az utolsó benzinkúton (Roeschwoog), 17 órakor értünk Németországba. Karlsruhe felé kanyarodva követtük az autópályát, onnan kelet felé fordultunk. Kétszer is kilométeres sorok álltak velünk szemben, először a határon a híd építési munkálatai miatt, utóbb egy baleset miatt torlódtak fel az autók. Az autópálya egyik parkolójában 19 órakor vacsoráztunk (rizs, hal, borsó). Besötétedett, az Alpok vonulatait nem nagyon élvezhettük, annál inkább a látóhatár fölé kerülő holdat. Mazsi közölte, hogy semmi baj, ha elalszom mellette, majd lelöki a fejem a válláról, ha zavarná vezetés közben, megkért, hogy csináljak én is így fordított esetben.

2009. auguszus 6., csütörtök

Az utolsó párizsi napra szabad program lett hirdetve, amit az este hatos találkozó zár az Eiffel-toronynál. Ma kivételesen ébresztő sem volt. A helyi Notre-Dame templomban háromnegyed kilenckor volt mise, a legtöbben aludtak, mikor Gizivel elindultunk oda. Urunk színeváltozásának ünnepén a pappal együtt tizenegyen voltunk a templomban, a hatvan év alattiak száma 2-3 körül mozgott. Hálát adtam az Úrnak, hogy idáig elvezetett minket, kértem segítségét a hazaúthoz. Mire visszaértünk, a többiek a reggeli vége felé jártak. Megvettük a Párizsba szóló vonatjegyeket, kiszereltük a biciklik első kerekét, majd a csapat nagyobb része útnak indult a belváros felé. Gutbrod tanár úr, Gizi és én elmentünk tankolni előbb az egyik kocsival, majd a másikkal (találtunk 0,988 euróért gázolajat). Az első körben útba ejtettünk Gizi kívánságára egy templomot Tavernyben (ez is Notre-Dame volt). Gyerekvisongás hallatszott ki a templomból, három kislány és egy kisfiú futóversenyt rendeztek az oltár előtt miközben anyjuk imádkozott. A gótikus templom a Montmorency grófok temetkezési helye lehetett, találtunk benne XIII-XIV. századi sírokat. Nem járt erre egy fia turista sem, pedig többet látott, tapasztalhatott volna itt, mint a belváros templomaiban. Volt benne élet, de csend és nyugalom is. Az oszlopokra a maci és elefánt került rögzítésre, utalva arra, hogy gyerekkórus működik itt. Az esti toronymászásra szokás szerint késve érkeztem, elég sokan szerettek volna feljutni rajtunk kívül. Nem is gondoltunk másra. Fent is meleg volt, csak messzebbre lehetett látni. A második emeleten újra sorba kellett állni a lifthez. Holnap pakolunk és indulunk.

2009. augusztus 5., szerda

Jó reggelt ismét!

Én a mai nap hazarepülök, a többiek maradnak és egy sétát tesznek Párizsban, valamint megnézik a Notre-Dame-ot (ezúttal belülről is). További -hiteles- információt Juhász tanár úrtól fog kapni a blog olvasótábora....

Orevuá Pári'! ;)

2009. augusztus 4., kedd

Jó reggelt mindenkinek. Még nem történt érdemi dolog, még a pék sem nyitott ki (06:36).

2009. augusztus 3., hétfő

Felkeltünk, én elindultam internetet vadászni. Aki keres az talál :) Este nem mertek elengedni a laptoppal, max úgy, ha még ketten kísértek volna ;)

Elindultunk a Gare de l'Est-hez, hogy ott letesszük az autót. Mission impossible, így gyalog keltünk útra a Sacré Coeurt megnézni. Továbbra is szép!!! :) A kilátás is! ;)

Aztán lesétáltunk a Louvre-hoz (útközben megkoszorúztuk volna Kossuth Lajos emlékplakettjét - ha lett volna nálunk virág), de nem volt már elég időnk a Louvre-hoz, ezért a Tuileriákon keresztül sétálva a Concorde téren szétválva mentünk az Eiffel-toronyig, aztán onnan haza.
(Egy páran a séta közben útbaejtettünk egy párizsi kávéházat, ahol házi süteményekkel és jófajta kávéval tettük még élvezetesebbé utunkat.)

Szép séta volt!

2009. augusztus 2., vasárnap

Megérkeztünk! :) Egyben és egészségesen... Lehet-e ennél jobbat kívánni egy ilyen túrán!?

Reggel Meauxban még nedves volt minden az éjjeli esőzéstől. Reggeli, majd mise, majd útnak indulás (Párizs határában még a TGV-ket nézegettük egy kicsit), aztán bevettük Párizst! Első megállónk a Notre Dame volt, ahol készült csoportkép (meg jó néhány egyéni kép, na meg a telefonszámlánkat is hirtelen megterheltük ;), aztán tovább a Concorde térről Champs Élysées-n a Diadalívhez, a Tour de France befutójához :) Jelentem befutottunk :)))

Aztán megkerestük és megtaláltuk a szállásunkat: a külvárosban (Deuil-la-Barre, kb 20 km-re Párizs közepétől) egy Budokanos tornateremben. De van zuhanyzó, van WC, van szivacs a földön (és tető a fejünk felett)! 
A házigazdák behűtött (szénsavas!) üdítővel és édességekkel (aperitifekkel) vártak - ami jól is jött, hogy ne legyünk éhesek a vacsoráig (ami este 11 órára készült el, de szerintem senki sem bánta). Vacsora után -stílusosan- pezsgővel koccintottunk a megérkezés örömére.

Nagyobb térképre váltás

2009. augusztus 1., szombat

Reggel az átlagostól kicsit később sikerült felkelni (egyeseknek reggeli közben), aztán pakolás, ima, indulás.
Első megálló (Bligny) egy katonai temetőnél volt. Kb 2400 francia és kb 3000 német katona síremléke volt ott. Aztán elhaladtunk olasz és brit katonai temető mellett.

Az utunk a Route du Champagne vonalán ment, menet közben néhány palackozó manufaktúra mellett haladtunk el, ahol a nemes italokat készítik. Hmmm, talán érdemes lenne egyet magunkkal vinni és a párizsi megérkezésünk örömére kibontani!

Utunkat néhány domb keresztezte, de sikeresen vettük őket, aztán a lejtős oldalán csak gurultunk (egyik faluból a másikba). Közben kellemesen sütött a nap...
 

Most (14:44) Château -Thierryben álltunk meg ebédelni és várost nézni (amíg a vezetőség elment élelmet vásárolni egy közeli boltba).

Kora estére megérkeztünk Meaux-ba, ahol egy igen kedves család fogadott. A bicikliket betettük a garázsba, mert mondták, hogy éjszaka esni fog az eső. Bekövetkezett.
A ház előkertje tiszta beton volt, amitől egy pillanatra meglepődtünk, de a hátsó kert kárpótolt: a meauxi székesegyház tornya látszódott (még a sátorban fekve is! LOL!)

Közösen vacsoráztunk: ők pizzát és tortát készítettek, mi csirkepörköltöt (azért nem paprikásat, mert nem ismerik a franciák a tejfölt, hanem csak creme volt ;) Aztán esti ima, mosakodás és alvás...

Nagyobb térképre váltás

2009. július 31., péntek

Reggel indulás La Neuville-aix-Bois-ból (szerencsére csak 7 órakor keltünk, így volt időnk regenerálódni), majd fátyolfelhős időben "legurultunk" (kisebb kerülővel) a következő megállóig: Attila táboráig. Aztán egy kis kitérővel vissza az útra (felettünk néhány F16-os vadász/felderítőgép húzott el. A Napnak meg (ismét) koronája volt!
Most az út mellett egy fa árnyékában megálltunk pihenni, de lassan indulunk tovább Reimsbe (remélhetőleg a mai napi szálláshelyre). Most 14:36 van, és 29 km van hátra. Ilyen jól még nem álltunk! :)
Aztán Reims volt napirenden, ami "Esztergom és Székesfehérvár együtt"...

Reims mellett kaptunk szállást egy kis faluban, Ormes-ban. Vacsora közben megmutatták a templomot (román-gótikus stílusú, amit az első világháborúban lebombáztak), aztán befejeztük a vacsorát, majd egy kis "édes semmittevés", meg mosakodás következett, aztán néhányan lábat áztattunk. Fantasztikus élmény volt! :)
 

Nagyobb térképre váltás

2009. július 30., csütörtök

Ma Lunéville-ből indultunk és Nancy-ban álltunk meg. Gyönyörű a tere!!! Aztán tovább, hogy a mai 150 km-es távot még világosságban teljesítsük. Az erős szembeszél nagyon (!) megnehezítette a feladatunkat: lejtőn lefelé 3x4-esben kellett tekerni, hogy meg ne álljunk!

Menet közben megpihentünk Saint Mihiel-nél (ahol első világháborús harctér volt), aztán egy kis dinnyézés következett.

Aztán kissé csendesedett a szél, traktorok mentek el mellettünk, beálltunk utánuk és a szélárnyékukban mentünk, amíg le nem kanyarodtak. Összesen 5-6 traktor segítette az utunkat ;)

Mikor megérkeztünk, Mazsi rántott tökkel fogadott bennünket, majd hamarosan elkészült a vacsora is: babgulyás. A vacsora (és 160 km megtétele) után hamarosan bekövetkezett az alvás...

napi számláló: 163km

Nagyobb térképre váltás

(zárójelben: a képeket már rendeztem a notebook-on, csak nem jut idő/net feltölteni)

2009. július 29., szerda

A Rajna-völgy másik oldalát a Vogézek határolják, Párizs felé azokon is át kellett mennünk.

Juhász tanár úr reggel a következő hírrel fogadott: "A jó hír, hogy a Vogézek legalacsonyabb hágóján megyünk át (770 m). A rossz hír, hogy 2 hegyet kell megmászni, mert előtte van egy 740 m-es hágó". A két hágó között 300 m-re leereszkedtünk egy városba (Sainte-Marie-aux-Mines). Aztán meg sem álltunk Lunéville-ig, ami egy kihalt város. 20:21-kor szinte nem láttunk embert, csak egy hálóköntösbe bújt nőt, aki épp becsukta a zsalut az ablakon. Csak egy trattoria volt nyitva.

A szállásunk egy alig használt cserkész-ház volt, viszont korrektül fel volt szerelve és volt fedél a fejünk felett! :)

Nagyobb térképre váltás

2009. július 28., kedd

Reggelre elállt az eső, de eléggé hideg volt. Egy közeli gimnáziumban kaptunk reggelit a városi vezetéstől, ami a tegnapi napi lakomát (sic!) is felülmúlta!!! Ropogós zsemléket, fantasztikusan finom croissonokat, plusz hozzá lekvárokat kaptunk. Ezúton is köszönjük Herr Ernst Zimmermann (Dunaueschingen jegyzője)!

Reggeli után megnéztük a Duna forrását (ami kiderült, hogy Tiberius császár idején nyílvánították annak, hogy ne kelljen felmenni a hegyekbe őfelségének), plusz azt is megtudtuk menet közben, hogy a Duna amíg leér Magyarországra, addig kb. 3x nem is a Duna... ;)

Aztán útnak indultunk, hogy a Fekete-erdőn keresztül, a hegyeket megmászva (1076 m magasra feltekerve) elérjük Franciaország határát. Most épp egy városban (Furtwagen) vagyunk, ahol a többiek óramúzeumot néznek, én meg internetet vadásztam... :)

A Duna forrásáig 2 km-es kemény emelkedő volt, de a fent fogadott látvány (tudat) kárpótolt minket: láthatjuk a Duna eredését!

Onnan leereszkedtünk a hegy másik oldalán, majd meg sem álltunk a francia határig... (kivétel ebéd és egy pihenő). Az ebédnél a német hatóság munkáját is segítettük: vigyázunk a lefoglalt fémárura :) Most Colmarnál egy kenu klub kertjében vagyunk és az Ill patakban fürödtünk (egészen térd alá ért a víz... viszont kellemes hőmérsékletű -22/23 fokos- volt). Lassan elkészül a vacsora ("töklecsó feljavítva" > mintha valahonnan már ismerős lenne :) aztán lassan kezd sötétedni (épp napnyugta van). Holnap még vár ránk egy hegymászás (200 m-ről kell 700 m-re felmásznunk), aztán egy hasonló táv.

napi számláló: 125km

Nagyobb térképre váltás

2009. július 27., hétfő

Reggel arra ébredtünk (főleg én, aki kint aludt a kis faház teraszán), hogy borzasztó hideg van és hogy látszódik a leheletünk. De egy forró tea sokat segített. Aztán pakolás (ami igencsak elhúzódott), majd háziasszonyunk hozott reggelit: friss pékárut, húsokat (nem is tudom, mikor ettem/ettünk utoljára felvágottat ;) mézet, lekvárt, tejet... Nagyon jó reggelink volt. Aztán azt is megengedte, hogy átmenjünk a házukhoz mosakodni (egy gyors folyású patak választott el bennünket).

A közúti táblázás viszont horribile dictu: Ehingen és Donaueschingen között az első tábla alapján 113 km távolság volt, aztán 5 km múlva már 126 km, majd ismét 5 km múlva 112, aztán 87, aztán 96, utána már kezdett konstansan csökkenni... (ahogyan a Duna szélessége is) Immendingennél megnéztük a Duna alábukását, majd továbbhaladtunk a biciklis úton.

Viszont minket a város jegyzője 19:00-ra várt pizzázni, de jeleztük, hogy később, kb 21:00 körül érünk oda. A Duna alábukásánál (Immendingen) már láttuk, hogy nehezen lesz tartható. A másik versenyfutás az időjárással volt, mert láttuk, hogy szemből nagy vihar érkezik. Az eredmény 2:0 lett az idő javára. 21:20-ra érkeztünk meg Donaueschingenbe, de a városháza előtt 500 m-rel olyan felhőszakadás zúdult ránk, hogy bőrig áztunk. Aztán egy bankfiók ATM automatájához mentünk be, hogy fedél legyen a fejünk felett és hogy ne fújjon a szél. Szerintem másnap, amikor visszanézték a belső kamerás felvételeket, csak pislogtak, amikor 4-en félmeztelenre vetkőztek, majd megtörülköztek és úgy mentek tovább fél óra múlva.

Aztán megérkeztünk a szállásra (realschule tornaterme), ott lepakolás, zuhanyzás, majd egy kis foci :) majd vacsora (a korábban említett pizza), majd páran átmentünk a városházát megnézni (00:14), plusz megmutatták a város "aranykönyvét", amit Matyi nagypapája készített. Igazi protokollkönyv lett, olimpikonok és tartományi miniszterek aláírása szerepel benne (azért aranykönyv, mert a lapok oldala aranyozott - a könyv elején a városházát ábrázolja).

Majd esti ima és alvás...

Este a Gutbrod család egy része (tanár úr és Gizella) is csatlakozott hozzánk...

Nagyobb térképre váltás

2009. július 26., vasárnap

Szinte ideális nap volt idáig (17:15) ez a mai - most egyelőre csak ennyit, mert mobiltelefonról sikerült internetre csatlakozni. Most épp Ulmban vagyunk, a többiek felmásznak a katedrális tetejére.

Ehingenbe szépen legurultunk, de a szállást megtalálni nem volt egyszerű. Annyit tudtunk, hogy a város határában, balra. De ott nem volt semmi, ezért telefonon felhívtuk Mazsit, hogy igazítson útba. A cél a következő lett: "Ha a daruk 12 óra felé néznek, mi 5 óránál vagyunk. Keresztülfolyik a kerten egy patak és itt megy el mellettünk a vasút". A másik csapat, akik evangélikus istentiszteleten vettek részt (és 1,5 órával később indultak) utolértek és együtt gurultunk be a szállásra. (Ez kertben sátorozás és a hozzá tartozó kis faházban vacsorázás/alvás volt - jómagam a verandán aludtam pokrócba takarózva.)

Nagyobb térképre váltás

2009. július 25., szombat

Reggel esőre ébredtünk. De milyen jó, hogy van nálunk mobil technika, megnéztük a radarokon, hogy 08:00-ra átvonul rajtunk a felhőzet, így indulhatunk.

Mai nap sokat kell mennünk...

El is indultunk, de közben elkezdett esni az eső :( ehhez jött még hozzá egy katasztrofálisan rossz (murvás) kerékpárút (!?), aminek az eredménye egy első defekt lett nálam.

ITT JEGYZEM MEG, HOGY A NÉMET (BAJOR) BICIKLISUTAK HASZNÁLHATATLANOK! MINDENKI, AKI BICIKLIVEL KÖZLEKEDIK BAJOR FELSÉGTERÜLETEN MESSZIRE KERÜLJE EL A BICIKLIUTAKAT!!!!

A rossz (ez enyhe kifejezés, de mást nem írok ide, mert az egészet ki kéne csillagozni) bicikliút által okozott károm:

enumeráció:
-3 küllő
+4 nyolcas
-1 csomagtartó-rögzítő
-3 csavar
letörött pumpa
1 defekt
számszerűsítve: 20.- EUR

Tehát a németek kapnak egy nagy egyest a biciklisútra, viszont egy csillagos ötöst a vendégszeretetükre!!! Történt ugyanis, hogy szombat délután 6-kor (amikor realizáltuk a küllőtörést) egy benzinkúton megkérdeztük, hogy merre van a faluban biciklis. Ő el is irányított, de az zárva volt. Ott egy néni megkérdezte, hogy tud-e segíteni, majd elvezetett (!) Franz-hoz - a másik bicikliszerelőhöz - hogy ő majd segít. Ajtót is nyitott, bevitte a biciklit, ránézett, egyből megcsinálta, beállította a féket és a váltót, beolajozta a bovdeneket, kicentírozta a kereket. Igazán tüchtig' volt! Ezúton is köszönet!

A biciklis útnak volt egy szakasza, amit hajóval kellett megtenni, mert a Duna két sziklafal között haladt el. 35 perc pihenő volt legalább közbeiktatva.

Aztán egy jó erős szembeszél és dombok következtek, aminek az lett az eredménye, hogy éjfélre érkeztünk meg. Az éjjeli menet alatt Zsombor egy tökéletes 'salto mortale'-t mutatott be a biciklis út kanyargása miatt, de kedves anyuka, megnyugtatjuk, rendben van. (Aki nem tudná, Zsombor édesapja a kísérő autó vezetője, így ő is tanúsíthatja. Igaz, Mazsi?)

A szállás nagyon korrekt volt, a dunauwörthi kenu klub adott helyet nekünk a kertjében (másik 20 kenussal együtt).

Nagyobb térképre váltás

2009. július 24., péntek

Reggelre elállt az eső. Ébredés, mosakodás, reggeli ima, reggeli, sátorbontás, indulás (10:00), majd első megállás Niederalteich-ban, ahol egy templom tövénél (és egy kávézóval szembe) leültünk az árnyékba pihenni. Lassan indulunk tovább. Süt a nap! (y)

Továbbmentünk, ebédeltünk. Szélcsend és jó idő, egészen este 6-ig, amikor beborult és elkezdett szemerkélni, de szerencsére meggondolta magát. Úton a kemping felé Ábel kipróbálta milyen padkaélen biciklizni, majd leugrani róla és elkapni a kerítést és a végén egy "ipon" vállonátfordulással földet érni. 9 ponttal díjaztuk, főleg, hogy véraláfutáson kívül nem lett más baja - most úgy néz ki...

Ezúton köszönet a regensburgi tenisz klubnak, hogy megengedték az udvarukon való sátorozást!

Napi kilométerszámláló: 145 km

Nagyobb térképre váltás

2009. július 23., csütörtök

Korábban felkeltem, hogy írjam a blogot, de éjszaka valamiért nem töltött a notebook, így csak egy rövid bejegyzésre futja :( Remélhetőleg Passauban is találok internetet!

Auffiderzén' Ausztria!

Megnéztük Linz-et (Európa kultúrális fővárosa 2009-ben), majd továbbindultunk. Schlögen után elkezdett emelkedni a terep és egyre jöttek a dombok... A hőség maradt.

Majd amikor átléptünk Németországba (egy vízerőművön), hirtelen beborult az ég, elkezdett esni és viharos szél támadt. Be is vonultunk egy védett rész alá. Aztán továbbindultunk (az eső elállt, csak az úton a letört faágak - na meg a szirénázó mentők és tűzoltók - jelezték, hogy vihar volt).

Majd megnéztük Passaut, az Inn-Duna-Ilz torkolatánál csináltunk is egy képet (remélem hamarosan fel tudom tenni), aztán továbbindultunk a szállásra. Közben elkezdett esni az eső és abba se hagyta hajnalig...
A szálláson (Irring) esőben főztük a vacsorát, állítottuk fel a sátrat. Bőrig áztunk, még szerencse, hogy volt forró víz a zuhanyzóban és hajszárító, amivel tudtuk melegíteni/szárítani a ruháinkat. Élmény volt! :D

Nagyobb térképre váltás

2009. július 22., szerda

Reggel ébredés és reggeli után elindultunk a Duna partján. Ma rövidebb napnak nézünk elébe: 80 km-es pihenőnap :)

Most épp Ybbs főterén az egyik ház aljánál ülünk a kövön, a többiek körbe állnak és néznek mint egy vásári komikust, hogy mit csinálok bicikliskesztyűvel és laptoppal... (blogot írok ;)

Ebéd egy hűs részen volt, almafákkal és játszótérrel övezett területen. Annyira jól laktunk (LOL!), hogy mindenki elaludt, így fél óra siestát (sexta hora) tartottunk... :)

Aztán irány a szállás, menet közben egy bajor biciklis csapat megpróbált megelőzni, de visszavertük a támadást! ;)

Most pedig vacsora és zuhanyzás után itt ülünk Mauthausen főterén egy páran - mellettünk a Dunán épp egy sétahajó halad el, közben megeszenk a szúnyogok...

napi számláló: 81 km
 

Nagyobb térképre váltás

2009. július 21., kedd

Szinte tökéletes nap!

Kellemes (hűvös) szél fújt, sütött a nap, de a hegyek néha árnyékot adtak, az út mentén vadkörte és vadalma fák nőttek a biciklisek felfrissítésére! Ilyennek kéne lennie minden napnak.

Pöchlarn felé (Melk után) elértük a napi max-ot: 60km/h :)

Estére Pöchlarnban egy csónakházban (evezősházban) aludtunk - szintén jó körülmények között (matracon, zuhanyzóval! :)

napi számláló: 142km

Nagyobb térképre váltás

2009. július 20., hétfő

Egy jó reggeli után elindultunk Győrből a Szigetközön keresztül, ahol ideális biciklis idő volt (enyhe szellő, napsütés, egyenes út ;), aztán megérkeztünk Mosonmagyaróvárra az itteni piarista iskolába megpihenni egyet és elkezdett szemerkélni az eső... ezért gyorsan elkészítettük az ebédet :) mostanra (12:47) az eső is elállt - csak nehogy elszóljam magam!

Irány tovább: Bécs

Gyorsan leteszteltük, hogy ki milyen gyorsan veszi fel az esőmenő ruháját, de aztán 10 km múlva (Rajkánál) kisütött a nap, majd Szlovákiában ismét kaptunk egy kis szembeszelet, ami Ausztriára már elállt...

Ausztriában Hainburgban (Porta Hungarica mellett) tartottunk egy kis pihenőt, ahol akinek volt még ereje felmehetett a dombra, ahonnan látszódott a Kárpátok első nyúlványa.

Utána irány Bécs (ahova este 9-re érkeztünk meg). Hainburg és Bécs között ~30km-es, szinte egyenes biciklis úton mentünk a Duna árterében. Gyönyőrű volt!!!
Sikerült esnem egyet (beakadt a lábam megállásnál a klipszbe és felborultam 0 km/h-nál), de mindenki jól van - belértve engem is.

DE, kedves Sógorok! a biciklisútra ha döngölt murvát szórtok az nem jó!

Plusz, ha át kell kelni a Duna holtágán, akkor ne 30 cm-es (sic!) vízben kelljen átcipelni a biciklit, ami közben megesznek a szúnyogok! (Valaki fordítsa le németre is, hogy megértsék a címzettek is!)

 A szállás kiemelkedő volt, ez úton köszönjük a Bécsi Napló kollégáinak az önzetlen segítségnyújtást! (Plusz mindazt, ami a hűtőben volt / amit engedélyükkel elfogyasztottunk ;)

napi számláló: 145-150 km

Nagyobb térképre váltás

2009. július 19., vasárnap

Sikeresen elindultunk, miután a mise végeztével bepakoltunk a kísérő mikrobuszba.

Első megállónk Szobon volt, ahol még belekerült némi kiegészítés a kísérő gépjárműbe, majd egy kalandos úton át beléptünk Szlovákiába, ahol egész Komáromig mentünk (állandó viharos szembeszéllel!), majd visszatértünk Magyarországra, hogy a győri szálllást elérjük. Útvonalunkat a Google maps-en lehet megtekinteni:

Nagyobb térképre váltás

Felhívnánk a bicikliút ellenőrzését végző személyek / vállalat figyelmét, hogy Komáromból Győr fele tartó (EU 6-os) bicikliút KATASZTRÓFÁLIS - és még finoman fogalmaztam!!! Remélem eljut hozzájuk felkiáltásom és tesznek azért, hogy HASZNÁLHATÓ (sic!) legyen!

Nap végére mindenkin látszódott, hogy elfáradt ;)

napi számláló: 141 km

képek (és további bejegyzések) hamarosan, amint lesz public Wi-Fi...

további képek >>

-----------

Felkerült egy hír a Váci piar weboldalára a túránkról: http://www.vpg.sulinet.hu/

Felkészülési túrák
A nyári kerékpártúra előtt szükséges bemelegítő túrákat tartani, ezeket a környék legszebb tájaira szervezzük, hogy minden szempontból sikeres legyen a ráhangolódás. Mindegyik túra hossza nagyjából 100 km, amennyit majd egy nap tekerni fogunk Párizsig. A három túra közül kettőn kötelező a részvétel (kivéve azoknak, akik az előző években részt vettek nyári kerékpártúrán, nekik ajánlott).
Mindhárom nap reggel 8-kor találkozunk az iskola előtt. Ezen alkalmakkor megállapítjuk, hogy ki hol tart a felkészülésben, megtárgyaljuk a sátorhelyzetet és válaszolok a felmerülő kérdésekre.
NB: Ha még idén nem bicikliztél, akkor ez nem lesz sétagalopp.
   Július 7., kedd: Vác-Kóspallag-Nagybörzsöny-Szob-Vác
   Július 8., szerda: Vác-Nagymaros-Visegrád-Pilismarót-Dobogókő-Visegrád-Vác
   Július 9., csütörtök: Vác-Keszeg-Vanyarc-Buják-Szanda-Acsa-Vác

PÁRIZS
Egy átlagos nap menetrendje:
06:00 » ébresztő, sátorbontás, reggeli (a két napos valamivel korábban kel, amíg ők előkészítik a reggelit, a többiek összepakolnak).
07:00 » indulás. Tekerés délig (egy kisebb - félórás pihenést, tízóraizást közbeiktatva).
12:00 » ebéd és hosszabb pihenő (esetleges városnézés, ha éppen olyan helyen vagyunk).
15:00-09:00 » tekerés (egy kisebb pihenővel).
19:00 » szállás felépítése, vacsorakészítés, fogyasztás, mosogatás.
21:30 » már követeljük az alvást.
Amúgy nem lesznek átlagos napok. (A naposok feladata az étkezések előkészítése egy adott napon. A résztvevők számából és a túra időtartamából adódik, hogy mindenki kétszer-háromszor napos lesz.)

Mit hozz magaddal?

• Kerékpárt. Át kell nézetni egy hozzáértő emberrel (szerelővel), megmondva neki, hogy a gépnek 1600 km van betervezve 15 nap alatt. Vagy új külsővel érdemes nekivágni az útnak, vagy pótkülsőt kell hozni. Tertium non datur.
• bukósisak,
• lámpa (sötétben már nem fogunk tekerni, de a biztonság kedvéért; előre fehér fényt adó, hátulra piros; tavaly sem tekertünk sötétben - csak egyszer-kétszer),
• lakat,
• biciklis nadrág és felső (megéri),
• kulacs,
• gumipók,
• fényvisszaverő mellény (az iskola biztosítja),
• egy pótbelső. Lesz egy szervizdoboz (mindenféle kulcs, csavarhúzó; ha a biciklidhez valami speciális eszköz való, jó, ha elhozod).
• Legyen a biciklin sárhányó és csomagtartó.
• Biciklistáska: jó, ha vízálló, bár ilyet még nem láttam. A vízállóság elősegíthető, ha a táskában lévő cuccainkat nejlonzacskókba csomagoljuk, vagy a táskát csomagoljuk szemeteszsákba (ha esni kezd). A felszerelés túlnyomó részét a biciklin kell szállítani (a kocsiba csak a sátor, hálózsák, polifoam és a közös kellékek kerülhetnek).
• Hivatalos papírok:
  • személyi igazolvány és/vagy útlevél;
  • diákigazolvány,
  • betegbiztosítási kártya (a határokon nem lesz ellenőrzés, de a rendőrök megállíthatnak).
• Pénz: utunk során a magyar határt átlépve végig olyan helyeken közlekedünk, ahol euróval kell fizetni (annak, aki vásárolni akar), zsebpénznek 50 euró elég lesz.
• Éjszakára:
  • sátor (egyezkedést igényel),
  • hálózsák,
  • izolír,
  • pizsama,
  • zseblámpa.
• Étkezéshez: (Azt tervezem, hogy mindezeket az iskola túraszertárából kölcsönözzük, igaz az iskola túraszertárában ilyesmi jelenleg nincs.)
  • bicska,
  • csajka (vagy műanyag tányér),
  • kanál,
  • villa,
  • fém vagy műanyag bögre,
  • kiskanál. 
• Ruházat: (útközben van lehetőség mosásra - szárítás napközben a biciklin » gumipókok segítségével)
  • fehérnemű,
  • pólók,
  • zokni,
  • rövidnadrág,
  • melegítő,
  • esőkabát (van speciálisan bicikliseknek készített),
  • papucs,
  • egy pulóver,
  • egy hosszú nadrág,
  • egy-két ing, ha olyan helyre megyünk.
  • Cipő, szandál.
• Tisztálkodáshoz:
  • fogkefe (fogkrém),
  • törülköző,
  • WC-papír,
  • szappan/tusfürdő,
  • sampon,
  • törlőkendő,
  • mosószer stb.
• Játékok: kártya, sakk stb. Erre úgyse lesz idő.
• Egyéb:
  • diáknaptár (imákhoz, illetve fel lehet jegyezni a nap eseményeit), 1-2 jó könyv (mondjuk útikönyv, lelki olvasmány), zsebkendő (bár biciklin vannak egyszerűbb módszerek is), nejlonzacskók, gyufa, fényképezőgép, varrókészlet (ha bekapná és széttépné a küllő a táskát), zsineg, napszemüveg, napolaj, naptej, ragtapasz, égés elleni krém, szükséges gyógyszereid, ajánlott beszerezni a térségről kisebb-nagyobb méretarányú térképeket (Ausztria, Németország, Franciaország, Párizs), mobiltelefon.

Ne hozz magaddal: walkmant és egyéb lejátszót, fegyvert, háziállatot, meg egyéb olyan dolgot, amire úgyis azt mondanám, hogy ne. Iskolánk házirendje a túra alatt is érvényes.

Biztosítás: Generali Bázis díjcsomag.
(Fejenként napi 290 Ft, benne van a költségvetésben.)

Szállás: Franciaországban elméletileg minden tervezett helyen várnak minket. Párizs külvárosa, Deuil-la-Barre Vác testvérvárosa, ott egy iskola tornatermében szállhatunk meg. Onnan gyorsan el lehet jutni a főváros nevezetességeihez. Ezen túl Győrből és Mauthausenből kaptam pozitív visszajelzést, a többi fejlesztés alatt.

Étkezés: A kísérőautó szállít minden élelmet és nyersanyagot. A friss élelmiszereket a helyi boltokban fogjuk beszerezni. A reggeli és az ebéd hideg, a vacsora meleg lesz. Ez utóbbit bográcsban készítjük el.