Hűvös reggelre ébredtünk, már nem először. Az ég borús volt, de nem fújt a szél. Szóval minden adott volt egy jó naphoz. Dia pár nap gyengélkedés után ismét kerekezett. A legmellékebb utakon indultunk el, persze később sikerült még annál is alárendeltebbeket találni. Az első megállót Camp d’Attilához terveztük, ahol a hagyomány szerint a catalaunumi csata előtt a hun vezér táborozott. Attila erősen megtréfált. A térkép szerint a D994-es út jobb oldalán kellett volna lennie a helynek La Cheppe után, nem mentünk be a településre (később kiderült, hogy ez hiba volt), nem találtunk semmi lejárót jobbra, illetve láttunk kettőt is, az egyik magánterület volt, a másik ellenőrzése előtt megkérdeztem egy útépítés mellett álló teherautó sofőrjét, szavaiból természetesen egy szót sem értettem, tulajdonképpen a szavakat sem tudtam megkülönböztetni, azt azért kihámoztam belőle, hogyan jutunk a keresett helyre. Oda is értünk, némi kerülővel, a falut nagy ívben hátulról közelítettük meg, pár km plusz. Pedig először arra gondoltam, hogy bemenjünk a faluba, aztán a táborhelyhez érve úgy tűnt, hogy a fent említett útról a másik leágazó, amit nem néztünk meg, pont ide vezetett volna. Zsörtölődtem: miért nem volt kint a tábla, hogy merre, az öreg miért küldött ekkora kerülőre és a többi. Kifelé megpróbáltuk azt az ösvényt, amiről azt gondoltuk, hogy egyenesen visszavisz a D994-es útra. Nem vitt. A végén egy cukorrépaföld következett. A fákon és a patakon túl mellettünk ment az út, közel és mégis elérhetetlen távolságban. A letarolt gabonaföldön toltuk ki a bicikliket. Még ilyen úgysem volt. Pár F16-os repdesett fölöttünk, miközben visszaértünk az útra (ilyen se volt). Louvercynél egy kisebb forgalmú útra tértünk át, ami egészen Reimsig vitt. Igazából csak egy körforgalomnál volt gondunk útlezárás miatt, de második nekifutásra átmentünk rajta szúrós szemű rendőrök tekintetével kísérve. Aztán a Marne-on való átkelés okozott nehézséget, mert a mellette vivő bicikliútról csak lépcsős felüljáró vitt át a másik oldalra, ahol persze nem folytatódott a kerékpárút. Kedvesen ránk is dudált valaki hatszor. A város belseje is fel volt túrva. Itt láthattuk először a színes Franciaországot. Egy óra nagyjából elég volt a katedrális megtekintésére. Közben kiderült, hogy lesz ingyenes szállásunk Ormes-ban, a polgármesteri hivatal közösségi házában. Fél hétkor már ott is voltunk. A román stílusú templomban felvettük a harangozást, megtudtuk, hogy háromhetente van benne mise. (A falunak négyszáz lakosa van.)