2009. július 28., kedd
Reggelre elállt az eső, de eléggé hideg volt. Egy közeli gimnáziumban kaptunk reggelit a városi vezetéstől, ami a tegnapi napi lakomát (sic!) is felülmúlta!!! Ropogós zsemléket, fantasztikusan finom croissonokat, plusz hozzá lekvárokat kaptunk. Ezúton is köszönjük Herr Ernst Zimmermann (Dunaueschingen jegyzője)!
Reggeli után megnéztük a Duna forrását (ami kiderült, hogy Tiberius császár idején nyílvánították annak, hogy ne kelljen felmenni a hegyekbe őfelségének), plusz azt is megtudtuk menet közben, hogy a Duna amíg leér Magyarországra, addig kb. 3x nem is a Duna... ;)
Aztán útnak indultunk, hogy a Fekete-erdőn keresztül, a hegyeket megmászva (1076 m magasra feltekerve) elérjük Franciaország határát. Most épp egy városban (Furtwagen) vagyunk, ahol a többiek óramúzeumot néznek, én meg internetet vadásztam... :)
A Duna forrásáig 2 km-es kemény emelkedő volt, de a fent fogadott látvány (tudat) kárpótolt minket: láthatjuk a Duna eredését!
Onnan leereszkedtünk a hegy másik oldalán, majd meg sem álltunk a francia határig... (kivétel ebéd és egy pihenő). Az ebédnél a német hatóság munkáját is segítettük: vigyázunk a lefoglalt fémárura :) Most Colmarnál egy kenu klub kertjében vagyunk és az Ill patakban fürödtünk (egészen térd alá ért a víz... viszont kellemes hőmérsékletű -22/23 fokos- volt). Lassan elkészül a vacsora ("töklecsó feljavítva" > mintha valahonnan már ismerős lenne :) aztán lassan kezd sötétedni (épp napnyugta van). Holnap még vár ránk egy hegymászás (200 m-ről kell 700 m-re felmásznunk), aztán egy hasonló táv.
napi számláló: 125km
