Hajrá, fogyjon az út, társak siessünk, ez lehetett volna a mai nap jelszava. Amennyire nehezen fogadott be Bécs tegnap, olyan nehezen engedett csak utunkra. Pedig nagyon egyszerűnek nézett ki a távozás a Donaukanal mentén. Százméterenként kaptuk a pirosat, de három után lemehettünk a víz mellé. Egy enyhe balkanyarral eléggé pancser módon letértünk a bicikliútról, ráadásul felfelé mentünk egy jó darabon. Mikor nyilvánvalóvá vált a tévedés, visszagurultunk az elágazóba, a helyes út viszont le volt zárva. Sikerült kivergődnünk, pont ott lyukadtunk ki, ahol már az előbb tévedésből jártunk. Nussdorfban reggeliztünk, Klosterneuburgban felmentünk az apátsági templomhoz, utána a lovak közé csaptunk. Ezt se néztük meg, az is kimaradt, délután ötkor hagytuk el Kremst, ahol szintén csak a vasúti pályaudvaron jártunk (kifelé egy idős férfi feküdt a bicikliúton, méter hosszan csorgott a fejéből a vér, valamit segítettünk rajta). Keresztülvágtattunk Wachaun, Melket este nyolckor értük el, felgurultunk az apátsághoz, ahová olyankor már természetesen nem lehetett bemenni. A szállás (pöchlarni csónakház) és a vacsora enyhítette gondjainkat. Jól láthattuk, hogy az osztrákok, az amúgy tényleg nem csúnya szorosból mit hoztak ki, tavaly a Kazán-szorosban jártunk, ami - akárhogy is nézzük -, veri a Wachaut, ott semmi nem volt. Lehet, hogy azért szebb. Mi sem vagyunk felkészülve ezen a téren. Persze, nem csak anyagi szempontok léteznek. A kerékpárutat átvezették minden falu központján, ez kicsit lassított ugyan, de ami szép, az szép. Előbb a szőlők, aztán a barackosok kezdődtek, egy-egy szem levételéért is szóltak. Ráadásul háromszor annyiért árulták, mint odahaza (kétszáz forintért vettük kilóját, itt 2,5 euróért kértek érte; és ne akarják elhitetni velem, hogy ez a barack jobb, mint a miénk). Idő, út megint kifogástalan volt.

Juhász Gábor

Noha nem is vízen de még eveztünk is!!:D Ja, és ez volt az egyik legjobb szállás az út során szerintem=)

Az Osztrák Duna parton próbáltam alkudni a barackra, de sajnos a frau akárki, meg se akarta érteni, hogy nálunk 1 E-ért 3szor nagyobbat és finomabbat lehet kapni, majd megmutattam neki az 5 literes sárgabarack lekvárt, amit Zsombi anyukája, Zsuzsa asszony készített néhány héttel az út elött. A szintén alkudozó németek majdnem megvették.