Amíg tegnap a fényes szelek fojtogattak, ma Anyád! A szúnyogok volt műsoron. Amíg tegnap becsapva éreztük magunkat a kerékpárutak miatt, addig ma szinte végig jó minőségű, néhol nyílegyenes (ez nem aratott osztatlan sikert) bicikliúton kerekezhettünk. Tegnap az Ipoly, a Garam és a Duna felett keltünk át, ma a Mosoni-Dunával kezdtük (és folytattuk). A Szigetköz reggel nagy élmény volt, nem jártunk ugyan ártéri erdőben, de a környezet így is megérintett. A Duna felett még kétszer keltünk át (Hainburg, Bécs). Ma már nem csak tekertünk ész nélkül; kulturális programunkat az ásványrárói Coopban kezdtük, ami majd’ egy kilométerre volt az úttól, de valaki szerint már a csinos pénztáros kisasszonyok miatt is megérte a kitérő. Eztán körbejártuk a Héderváry kastélyt, a szemben lévő krumplibogárra is vetettünk egy pillantást. Óváron a piarista rendház udvarán ebédeltünk (tökös, kolbászos, szalonnás rizst, volt azért más is benne), pihengettünk, átvészeltünk egy esőt. Jól beöltöztünk, de több csapadék nem nagyon hullott. Nem mozdultak a szélkerekek, örültünk neki. Egy ültő helyünkben két határon is átmentünk (a pozsonyi hídfő két településén keresztül Ausztriába; Oroszvár és Horvátjárfalu neve nem volt kiírva magyarul, volt viszont rengeteg új ház, költhetnének egy kicsit az utakra is). A nap legnagyobb élménye a Hainburgi-rög megjelenésével vette kezdetét, a Braunsberg meghódításával folytatódott (Péter és Marci kísértek fel). A Dévényi-kapu, Porta Hungarica látványa felemelő volt. Utána Bécsig nem nagyon kínálkozott lehetőség a megállásra, mert abban a pillanatban szúnyogfelhőbe burkolóztunk akaratunk ellenére. Így volt ez a félméteres vízen való átkeléskor is. Bécs nem adta könnyen magát. A Pillergassén álldogáltunk a térképet bújva, mikor egy emeletes ház magasából megkérdezte valaki, hogy hová megyünk, Schwedenplatz, feleltem neki, négy sarok múlva balra, jött a válasz (a Magyarok házában aludtunk). Ugyan fél tízig nem mehettünk be egy rendezvény miatt, de azért nagyon örültünk, hogy megérkeztünk már. Én Leoš Juracek (1854-1928), nagy cseh zeneszerző emléktáblája mellett, a kocsiban éjszakáztam.

Juhász Gábor

Én még megköszönöm a bécsieknek a pulton hagyott szendvicseket is (életmentő volt XD )