A sötét felhők reggel fenyegetően gyülekeztek, szerencsére megmaradtak a fenyegetés szintjén. Hűvös volt, de emiatt nem bánkódtunk. A hozzá társuló szembeszéllel azonban meggyűlt a bajunk. A legkellemesebb együttállás az emelkedő, a szél és egy velünk szembe közlekedő kamion hármasa volt. Ezt többször is élvezhettük a nap folyamán. Többen a felszín egyenetlenségeit is kifogásolták, aki már járt a Cserhátban, az észre sem vette a szintkülönbségeket. A mai napra 150 km lett tervezve, ezért túl sok programra nem jutott idő, igazából egy volt tervezve, a Stanislas tér Nancyban. Vagyis kihagytuk a lunéville-i kastélyt, egyből Nancyba mentünk. A már korábban is sikerrel alkalmazott spirális megközelítő technikával értük el a város főterét. Átmentünk egy másik placcon is, óriási terület, aminek egyik részét beton, a másikat apró fehér kövek borították, összes díszük egy szobor és egy kör alakú virágágyás voltak, padokat elvétve láttam. Ez kissé lehangoló volt, de a Stanislas-tér másként nézett ki. A Moselle mentén hagytuk el a várost, majd nyugatra kanyarodtunk és többnyire kis forgalmú utakon (D907, D902, D901) közlekedtünk, ami bepillantást engedett a vidéki Franciaország életébe. Aratás, kukoricaföldek, marhák borjakkal (jól megnéztek), szélerőművek, finom illatok, és persze a leggyakoribb járművek, a traktorok. Pár sikertelen próbálkozás után (éppen a másik irányba ment, éppen lekanyarodott előlünk, a szél miatt nem értük utol) három traktorral is húzattuk magunkat (traho 3, traxi, tractum). Sok falu, város elején tábla tájékoztat minket, hogy mennyire virágos az adott település. Nem is olyan rossz kezdeményezés, de egy betonparadicsomban az oszlopokra aggatott virágcserepek nem valami autentikusak. A falvakban hitelesebbnek tűnt a virágosság (földben voltak a virágok, láthattunk fákat, füvet). St-Mihiel ősi apátságát kihagytuk, viszont előtte egy tervezetlen program adódott, az első világháborús hadszíntér emlékhelyét tekintettük meg. Megrázó élmény volt, többszörösen is. Párhuzamos lövészárkok, egymással szemben a német és a francia állások. Mennyi hős, mennyi halálos áldozat, és miért? Estére minden rendes szél eláll, így történt ez ma is. Az utolsó 50 km-t kettébontottuk egy kekszezéssel, Matyi konstatálta, hogy Párizsba érve telihold lesz. De nem fog átváltozni, marad vérsün. Túl vagyunk a leghosszabb napon (160 km felett teljesítettünk), legalábbis reméljük, hogy ez volt az.