2009. augusztus 7., péntek
Hatkor keltünk, nem kellett senkinek kétszer szólni. A reggeli egy kicsit ugyan elhúzódott, elköszöntünk a házigazdától, Deuil-la-Barre alpolgármesterétől, Dominique Petitpas-tól, negyed tízkor indultunk az N4-es úton. Gizitől is búcsút vettünk, ő délután repülővel hagyta el Franciaországot; később indult, hamarabb ért haza, mint mi. Vitry-le-François-ban álltunk meg először technikai szünetet tartani, aztán a Vogézek északi, alacsony vonulataiban ebédeltünk. Az ebéd csoki, keksz és egyéb édességek voltak, amiket még vendégül látóink adtak ajándékba. Nem bírtunk vele, annyi volt. A határ előtt tankoltunk az utolsó benzinkúton (Roeschwoog), 17 órakor értünk Németországba. Karlsruhe felé kanyarodva követtük az autópályát, onnan kelet felé fordultunk. Kétszer is kilométeres sorok álltak velünk szemben, először a határon a híd építési munkálatai miatt, utóbb egy baleset miatt torlódtak fel az autók. Az autópálya egyik parkolójában 19 órakor vacsoráztunk (rizs, hal, borsó). Besötétedett, az Alpok vonulatait nem nagyon élvezhettük, annál inkább a látóhatár fölé kerülő holdat. Mazsi közölte, hogy semmi baj, ha elalszom mellette, majd lelöki a fejem a válláról, ha zavarná vezetés közben, megkért, hogy csináljak én is így fordított esetben.
