A napot rögtön egy kulturális programmal kezdtük (ébresztés, majd a szokásos készülődés után), átruccantunk Colmarba. Hárman megnéztük az Unterlinden múzeumban Grünewald alkotását, az iszenheimi oltárt, a többiek tettek egy kört a városban. Egy idősebb figura és kisfia kivezettek minket a városból, máris jött az újabb program, Riquewihr. A bájos múzeumvárosban beszereztünk két üveg bort is (ha már az elzászi borúton kerekeztünk). A tegnapi után újabb hegyi szakasz következett, a Vogézek. Sikerült kiválasztani a legkevésbé forgalmas és a legalacsonyabb hágót, egy szépséghibája volt, kétszer kellett megmászni. A 742 méteres Col du Haut de Ribeauvillé után leereszkedtünk 350 méter körülire, ahonnan következett a 772 méteres Col de Ste-Marie. A második hegyre 4 km-es út vezetett fel, volt 10%-os meredekségű kilométere is. Mivel az idő igencsak előreszaladt, próbáltunk vele lépést tartani. Csináltunk egy földutas rövidítést Vanifosse felé, majdnem felmentünk egy autópályára (mert elnéztem egy Raon-l’Étape biciklivel a másik irányba táblát), ezt aztán sikerült Le Villé-nél megismételni. Utóbbi azzal járt, hogy felmásztunk egy dombocskára, ráadásul éppen elég jó idő volt. Brigi megkérdezte, nem állunk-e meg vizet tölteni, mondtam, hogy nagyon jó ötlet, úgyis vissza kell fordulni. Visszaindultunk, Marci rögtön defektet kapott. Baccarat után az eredetileg tervezett helyett az N59-es úton pörgettünk, megint este haladtunk jól, sikerült időben Lunéville-be érni. Persze a szállást nem találtuk meg elsőre. A helyi cserkészek épületében aludhattunk. Este volt zöldség öntettel, krumpli pörkölttel, bor sajttal. A látóhatáron esőfelhők gyülekeztek, amiből éjszaka hullott is rendesen. Éppen jókor.