2009. auguszus 6., csütörtök
Az utolsó párizsi napra szabad program lett hirdetve, amit az este hatos találkozó zár az Eiffel-toronynál. Ma kivételesen ébresztő sem volt. A helyi Notre-Dame templomban háromnegyed kilenckor volt mise, a legtöbben aludtak, mikor Gizivel elindultunk oda. Urunk színeváltozásának ünnepén a pappal együtt tizenegyen voltunk a templomban, a hatvan év alattiak száma 2-3 körül mozgott. Hálát adtam az Úrnak, hogy idáig elvezetett minket, kértem segítségét a hazaúthoz. Mire visszaértünk, a többiek a reggeli vége felé jártak. Megvettük a Párizsba szóló vonatjegyeket, kiszereltük a biciklik első kerekét, majd a csapat nagyobb része útnak indult a belváros felé. Gutbrod tanár úr, Gizi és én elmentünk tankolni előbb az egyik kocsival, majd a másikkal (találtunk 0,988 euróért gázolajat). Az első körben útba ejtettünk Gizi kívánságára egy templomot Tavernyben (ez is Notre-Dame volt). Gyerekvisongás hallatszott ki a templomból, három kislány és egy kisfiú futóversenyt rendeztek az oltár előtt miközben anyjuk imádkozott. A gótikus templom a Montmorency grófok temetkezési helye lehetett, találtunk benne XIII-XIV. századi sírokat. Nem járt erre egy fia turista sem, pedig többet látott, tapasztalhatott volna itt, mint a belváros templomaiban. Volt benne élet, de csend és nyugalom is. Az oszlopokra a maci és elefánt került rögzítésre, utalva arra, hogy gyerekkórus működik itt. Az esti toronymászásra szokás szerint késve érkeztem, elég sokan szerettek volna feljutni rajtunk kívül. Nem is gondoltunk másra. Fent is meleg volt, csak messzebbre lehetett látni. A második emeleten újra sorba kellett állni a lifthez. Holnap pakolunk és indulunk.
